72 évvel az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor felszabadítása után, ebben az Európa és az egész világ számára jelentős történelmi időszakban különösen fontos emlékezni arra a kegyetlenségre és pokolra, amit az antiszemitizmus és a fajgyűlölet propagandája okozott. Az emlékezés napja, amelyet Európában január 27-én ünnepeltek, különösen is kiemelkedő esemény, hiszen kihalóban van a Soá túlélőinek, tanúságtevőinek generációja.

Nem szorítkozhatunk azonban csupán passzív emlékezésre. Túl nagy közöny  övezi az intolerancia és fajgyűlölet újabb tetteit, amelyek újra megjelennek a nácizmusnak egyszer már helyt adó kontinensen, és fennáll a veszély, hogy kialakul egy veszélyes cinkosság.  A szegények és kirekesztettek érdekében fontos értékelni a szolidáris, integrációt segítő, szociálisan befogadó cselekedeteket. Meg kell sokszorosítani az együttérzés konkrét gesztusait, hogy új kultúrát építhessünk, és azt átadhassuk az újabb nemzedékeknek. Ez a legjobb módja az emlékezésnek, hogy elkötelezetten tegyünk azért, hogy az együttélés civilizációját építsük, ahol mindenki számára van tér.